Szekr�nyem el�tt �lltam, �s a k�domat pr�b�ltam megfejteni.
54…
32?
62?

Olyannyira inger�lt voltam, hogy nemes egyszer�s�ggel, �k�llel belev�gtam annak ajtaj�ba. T�ls�gosan is er�sen, mert siker�lt egy m�ly horpad�st var�zsolnom r�. M�lyen szugger�ltam azt a pontot, mintha v�ltoztatna valamin. Nem csup�n az ajt� kombin�ci�ja ideges�tett, hanem az elm�lt nap esem�nyei �s az a furcsa �lom is.

- �tvenn�gy hatvanh�t – hallottam balomr�l.
- �letment� vagy Amaranta – mondtam volna, de bar�tn�m befogta a sz�mat.
- Ki ne mond! – d�h�ng�tt.
- Akkor meg mit mondjak?
- Csak Amy, de azt hittem ezen m�r t�l vagyunk.
- G�z�m sincs mir�l besz�lt�nk a tegnap folyam�n – vallottam be �s nekit�masztottam a fejemet a behorpadt ajt�nak.
- Nem tudom, mi van veled, de majd a tesi �r�n fel�bredsz. Futni fogunk – k�z�lte vigyorogva, mintha most nyertem volna meg a lott��t�st.
- Milyen j� nek�nk – fintorogtam.
- Mrs. Graham megbetegedett – mondta Amy.
- Honnan tudod?
- Meg�rz�s… - r�ntotta meg v�ll�t.

A focip�lya �res t�rnek bizonyult el�ttem. Ak�r, mint egy t�voli dimenzi�. Nem esett nehezemre elk�pzelnem a zsibong� drukkereket. Amaranta val�ban igazat besz�lt. Futni fogunk.

Volt valami, ami aggasztott. Az �g v�szj�sl�an fekete felh�kkel tellett meg, v�rva azt a pillanatot mikor szakadhat le a benne felgy�leml� t�meges es�. Furcsa bizserg�s futott v�gig b�r�m�n.

Amaranta libbent el el�ttem �s kekeckedve belecs�pett a k�ny�k�mbe. �gy vigyorgott ak�r egy h�t �ves, aki most kapta vissza a homokoz� lap�tj�t. Kezdtem megszokni ezt a viselked�st t�le. Mindig �gy �reztem tud valami titokzatosat, amit nem hajland� megosztani velem. Amyhez foghat� emberrel m�g nem tal�lkoztam �s nem is bar�tkoztam. New Jerseyben hazudtam magamnak egy rakat n�pszer�nek be�ll�tott embert, Stacey �gy tudta rengeteg bar�tom volt. Olykor elj�tszottam k�l�nb�z� programokat; buli megh�v�sokat. Nem csup�n magamnak hazudtam, hanem a k�rnyezetemnek is.

Mif�le ember vagyok �n?

Amy pedig olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. K�v�lr�l egy csodasz�p mesek�nyv, amit izgalommal teli �rz�ssel nyitsz ki, de azt�n r�j�ssz, hogy a k�nyv lapjai �resek. Az �res lapok csakis r�d v�rtak, hogy megfejtsd a titkukat. �m a csod�s bor�t� engem is megmosolyogtatott �s val�ban… most is azt tettem. Mosolyogtam.

- A p�rokat �n v�lasztom. A p�ly�t egyszer kell lefutni, �rtelemszer�en a gy�ztes, aki el�sz�r �r c�lba – harsant fel a helyettes�t� tan�r.
- Az els� p�ros Cassandra Badrick �s mondjuk… te ott! – mutatott r�m.

F�ld�nt�li �r�m a r�szemr�l.
Gondolhatj�tok…
Sz�vb�l rem�ltem, hogy meg�szhatom a mai �r�t.
Cassandra, aki mindenben t�k�letes, m�g akkor sem lenne l�zer ha legy�zn�m.

Sokan �sszes�gtak, felettem pedig eluralkodott a p�nik. Amy b�ztat�an mosolygott, aminek hat�s�ra nem rohantam el fejvesztve. Cass pedig a lehet� legneg�desebb vigyor�t k�ldte fel�m, na, ett�l viszont a gyomrom tartalma bukfencezett.
A felh�kre pillantottam. Tan�cstalan voltam.

Nem adhatod fel!

Soha!

Pillanatok alatt a start vonaln�l �lltunk. K�r�l�ttem emberek �s n�ma csend. T�voli s�psz�, majd tot�lis leblokkol�s. A b�r�m bizsergett, minden porcik�m pattan�sig fesz�lt, pedig m�g egy l�p�st sem tettem. Cassandra elsz�guldott mellettem, azt�n mintha meg�rtettem volna. Tiszta sz�vb�l futottam, nem figyelve teret, s id�t. Csup�n csak �n voltam �s a p�lya. A sz�l arc�tlanul dolgozott ellenem, hajkoron�m al�l csak nehezen l�ttam ki, az iskola log�j�val ell�tott p�l� pedig nagys�ga miatt visszafogott, mert �gy lebegett, mint egy vitorla.

Cass �s �n fej-fej mellett haladtunk, hallottam, amint szedi a leveg�t, mint egy tbc-s. T�ny�rnyi szemekkel meredt, nem sz�m�tott r�m. Gy�zni akar�s volt bennem, a l�baim pedig magukt�l vittek, �gy, mint m�g soha. Cassandra fuldokl� l�legzetv�tele pedig halkult, alakja t�volodott.

Eleredt az es�.

�lveztem, ahogy h�s�t�k�nt g�rd�lnek v�gig arcomon az es�cseppek. Vill�m has�totta kett� az eget, pontosan akkor, amikor c�lba �rtem. S hova lett az a rengeteg er� mikor Amarant�t haszn�ltam ment��vnek? Nem tudom… De azt igen, hogy ha nem fog meg �sszeesek.

- Nerina, Nerina! – ki�ltott Amy. – �n tudtam, hogy gy�zni fogsz, te k�l�nleges vagy.
�reznem kellett volna a gy�zelem m�moros �z�t, m�gsem �szleltem annak halv�ny fuvallat�t sem. Hi�ba futottam, nem lettem m�s, de ugyan�gy furcsa maradtam. Amy szem�ben pedig bizony�ra ez annyit tett, mint k�l�nleges.

- Csalt�l! – hallottam m�g�lem.
Cassandra lihegve, csapzottan haladt fel�m. �szint�n ijeszt�en n�zett ki, tal�n �nmag�ban a ny�zotts�ga nem zavart volna, de a d�h elcs�f�totta arc�t.
- �ssze-vissza futkost�l. �n jobb vagyok n�lad! – hadarta.
- H�t Cass most versenyt�rsra akadt�l – jelent meg egy barna haj� fi�.

Magas volt, v�llai sz�lesek, napbarn�tott b�re napf�ny hi�ny�ban is ragyogott. Szemei sz�rk�k voltak, ak�rcsak k�t �rv�ny… �jfent Amy volt a v�d�pajzsom. �n nem akartam belezuhanni azokba az �rv�nyekbe �s nem akartam olyan gyenge lenni.
Megszor�tottam Amaranta kez�t, mire felszisszent. Tal�n megint t�l durva voltam.

- J� k�r volt, �j l�ny! – mondta.
Itt l�tem alatt megfigyeltem, hogy az emberek t�bbs�ge sz�vesebben ejti ki azt a jelz�t, hogy „�j l�ny”, mint ink�bb a nevem. Pedig Amaranta szerint az eg�sz iskola ismert m�r az els� napon.

Nerina mondj valami �rtelmeset!

- ��… k�szi.

Nem �ppen erre gondoltam.

Cassandra puffogva fordult fel�.
- Tudod mit…?! Nem tartunk ig�nyt a t�rsas�godra a menz�n! – vis�tott felh�borodva, azzal elviharzott.
- R� se r�nts, majd megb�k�l. Nem nagyon szeret vesz�teni. – mondta. – Am�gy Lucas vagyok – ny�jtotta kez�t, �n pedig elfogadtam.
Kir�zott a hideg, ahogy a b�re az eny�mhez �rt. Nem sz�m�tott gyakori reakci�nak n�lam, egy fi� se hozott m�g zavarba. B�r nem is volt sokhoz k�z�m…
- Nerina Morgan.
- Igen tudom – mosolygott.

Ebben az iskol�ban mindenki jobban ismer, mint te saj�t magadat!

Van benne n�mi igazs�g…

- J�tt�k a d�lut�ni meccsre?
M�r �ppen k�sz�ltem volna r�v�gni, hogy persze, amikor Amy r�taposott a l�bamra �s helyettem � v�laszolt.
- Nerina nem �r r�, nek�nk fontos dolgunk van.
Legal�bb annyira meglepetten n�ztem Amyt mint Lucas. El nem tudtam k�pzelni mi az az igaz�n fontos dolog.
- Igaz, Nerina? – k�rdezte.
- Igen.
- H�t j�, akkor egy m�sik alkalommal?
- Minden bizonnyal – feleltem Amaranta helyett, miel�tt megint valamit kital�l.
- Akkor… sziasztok.
Amint Lucas elt�nt Amyre kiab�ltam.
- Meg�r�lt�l?
- Nem. Jobb dolgunk is van, mint ezzel a b�jg�n�rral csevegni. A helyedben ink�bb magammal foglalkozn�k.
Hideg zuhanyk�nt �rt megjegyz�se. Nem volt id�m �tgondolni, vagy egy�ltal�n felsz�lalnom saj�t v�delmemre. Amaranta ugyan�gy t�vozott, mint Cassandra. Megint egyed�l voltam.

�tkozottul ut�ltam tan�cstalannak lenni. Amy se f�ldrajzon se matekon nem sz�lt hozz�m, s�t mi t�bb el is k�lt�z�tt mell�lem. Gyerekesnek tartottam ezt a viselked�st �s n�mileg igazs�gtalannak is. B�ntudatom volt, m�gsem tudtam mi�rt.

- A helyedben ink�bb magammal foglalkozn�k.

K�tszer negyven�t percen kereszt�l r�gtam magam azon mi mondanival�ja volt ezzel. B�rmennyire is er�lk�dtem nem j�ttem r�.

B�tran �ll�thatom, hogy a m�v�szett�rt�nelem �ra volt a legunalmasabb tant�rgy az �sszes k�z�l. Most is a ceruz�mat r�gcs�ltam �s az ablakon k�v�li t�jat b�multam. Az �g meglep�en kitisztult, de az es� illata m�g mindig a leveg�be terjengett. T�k�letes r�l�t�som volt a park f�ira, s k�z�l�k, melyeknek lombkoron�j�n ritk�bbak voltak az elsz�radt levelek, bel�t�st biztos�tott az arra j�r� emberekre.

A f�zetemre tekintettem �s elemezni kezdtem azt a furcsa szimb�lumot, amit rajzoltam. Egy par�nyi r�szlet�r�l se tudtam elmondani mit �br�zol, csup�n csak �gy j�tt…
N�mi sikertelen pr�b�lkoz�s ut�n �jra a park f�i k�z� tereltem a tekintetem. Az agyonr�gcs�lt ceruza tov�bbra is a sz�mba volt, de eszembe se jutott r�harapni, mert bizony�ra m�r nem lenne nyelvem.

- Nem. – mondtam ki hangosan.
Amikor kinyitottam a szemem m�g mindig ott �llt.
- Ms. Morgan hozz�sz�lna a t�m�hoz?
- Nem, �n csak...

Te mit csak?

Val�sz�n�leg a tan�r l�thatta ijedt k�pemet, mert nem v�rt t�lem v�laszt, folytatta unalmas mond�k�j�t. K�ptelen voltam nem arra koncentr�lni, amit l�ttam, azaz m�g mindig l�tok.

Sz�ke haj�t meg-meglengette a l�gy sz�l, fels�teste fedetlen volt, csup�n egy b�r nyakl�nc d�sz�tette. M�g innen fentr�l is l�tszott t�k�letess�ge.
Torkomban gig�szi m�ret� gomb�c n�tt, �gy �reztem a terem egyre kisebb lesz.

Vajon mennyi az es�lye annak, hogy amit l�tok nem csup�n egy �jabb �lom?

M�r r�gen nem gondolkoztam racion�lisan. N�ha tal�n megfordult a fejemben, hogy most v�gre m�s lehetek. Sosem l�gtam a sulib�l, most pedig mintha teljesen norm�lis lenne, nem foglalkozva semmivel, �s senkivel se, �trohantam az oszt�lyon, �s kiv�g�dtam az ajt�n. A tan�r figyelmeztet� hangj�t sem hallottam, mert m�r r�g m�sra koncentr�ltam.

Mindig m�sok eszm�ny�t k�vettem, most pedig egyenesen repdestem att�l, hogy lehetek �n is egy kicsit rossz, azt�n m�g ott volt az okozat is, mert ugye:

„Nincs ok okozat n�lk�l”

Jelen esetben az a fi� volt az okozat, �s tov�bbra is fesz�ltt� tett, hogy nem tudom mag�t az okot.

Az udvarra futottam, egyenesen oda ahol �llnia kellett volna. A sz�vem a f�lemben dobolt, ahogy az utols� akad�lyt; a falat is elhagytam, �gy m�r igencsak j�l l�ttam a semmit…

Bel�l tompa �ress�get �reztem.

Reszket� v�gtagokkal s�t�ltam k�zelebb, mintha csak meg akarn�k gy�z�dni val�ban nincs-e ott senki se. M�rpedig egy �rva l�lek se volt.

- Gy�va! – ki�ltottam a messzes�gbe, de v�laszt nem kaptam.

Soha nem fordult m�g el�, hogy ilyen k�nnyen meg�rezzem a figyel� tekinteteket, most pedig irre�lisan gyorsan kaptam a fejem az ismeretlen ir�ny�ba.

Ragyog�, vil�g�t� feh�rs�g, t�nd�kl� sz�ps�g, egy ismer�s ismeretlen…

K�pzel�dsz…

Nem, ez a val�s�g Nerina, �n vagyok: Amaranta.

A hang t�voli volt, ak�r az �j csillagai.

M�g!

Akartam �jra hallani azt a f�ld�nt�li dallamot, amely megdelejezve vonta mag�ra figyelmemet. Mintha val�ban nem voln�k magamn�l.

Ha az voln�l most azt mondan�d:
„- Ki ne mondd! Csak Amy…”

K�ldhet valaki sz�vb�l sz�l� mosolyt, amely a te sz�ved is �tmeleg�ti?

Nem mosolygott �n pedig sz�gyelltem, ami�rt olyan k�nnyen �tadtam magam annak a furcsa er�nek. T�m�ny dominanci�ja az �r�letbe kergetett.

A haland�k elm�je nem olyan bonyolult, mint ahogy �ll�tj�k, azt l�tj�k, amit mi akarunk, hogy sz�mukra vil�gosodj�k.

Pillek�nny� l�ptekkel haladt fel�m. Feh�ren f�nyl� ruh�j�nak szeg�lye bok�j�t cir�gatta a l�gy sz�lben. El innen, az volt az els� gondolatom, �m k�zel sem voltam ura testemnek. A fejem akarta, a sz�vem nem. Nem mozdultam.

B�zz bennem gyermekem!

Megr�ztam fejem, de a m�rv�nyszobor sz�ps�g - aki hat�rozottan Amy id�sebb �nje lehetett - ujjbegy�vel �rintette homlokomat.

Eml�kek sz�zai, s csak �gy p�r�gtek meg�ll�thatatlanul. F�jdalmasak �s szeretettel teliek, olyanok, amiket m�r r�g elfelejtettem.

„ Apr� feh�r pelyhek hullottak az �gb�l. Egy sereg piriny� k�ly�k bukd�csolt a t�rdig �r� h�ba, �lvezve a telet. �m � m�gis m�s volt, rik�t� piros kab�tja olyannyira nagynak t�nt, hogy k�tszer is megt�lthette volna v�zna test�vel.
- H�j Nina… - azzal r�p�lt is fel� egy m�retes h�goly�, majd m�g kett� �s egyre t�bb.
Kibillent egyens�ly�b�l, arccal a h�ba zuhant.
- A nevem Nerina �s nem Nina! – m�szott ki a h�kupac al�l, izz� tekintettel gy�rta � is fegyver�t.
A gondosan �sszegy�rt h�goly� m�gsem engedelmeskedett, term�szetellenesen v�lt v�zz� a kisl�ny tenyer�ben.”

Ak�r egy �rv�ny; visszaszippantott a val�s�gba, s r� kellett j�nn�m, hogy arcomon k�v�r k�nnycseppek sz�lling�znak.
Teh�t ilyen s�rni…
T�bb �ve, hogy egyetlen k�nnycseppet se ejtettem, �s val�ban furcsa volt �jra �t�rezni.
- Mi�rt… - pr�b�lkoztam visszanyerni elveszett hangomat – Mi�rt mutattad ezt nekem? – k�rdeztem.
- Nincsenek v�letlenek. Az er� birtokl�sa felel�ss�ggel j�r, te m�r t�bbsz�r is megtapasztaltad, m�gis egyszer�en �tl�psz mindegyik jelens�gen, �s �gy teszel mintha nem t�rt�nt volna semmi sem. Az �lmot �n mutattam neked.

Megr�ztam fejemet.

- Nem az �n dolgom a fel�gyeleted, a kiv�lasztottak nem hozz�nk tartoznak. Ez�rt k�rlek, add fel a makacss�god. Ma val�ra v�lik az �lom, amit mutattam neked, te pedig l�gy j�, �s menj vele!

Hars�nyan felkacagtam.

- Nem hiszek neked – feleltem.
Hittem, hogy �lmodok, azt�n majdcsak fel�bredek, �s virulok egy j�t az eg�szen, de az �bred�s sokkal lassabb volt, mint azt hittem.
- Ez a vil�g nem biztons�gos sz�modra – jelentette ki. Alakja t�volodni kezdett, m�g nem v�lt egy izz� g�mbb�, ami egyszer�en elt�nt.

K�vetkez� fejezet>>