M�sodik Fejezet

Sajnos a Szerda nem v�ratatta mag�t, �s hamar elj�tt. Az orvosom igencsak vonakodva engedett el els� iskolai napomra. Azt mondta nem l�tott m�g embert, aki ilyen hamar kil�balt volna egy kiad�s agyr�zk�d�sb�l. Sok mindent meg�ltem m�r, de most el�sz�r fordult el� velem, hogy egy ker�kp�r �gy kimozd�tson �ll� helyzetemb�l, k�vetkezm�nyek�nt nekiinvit�lva egy f�nak. Staceyben az ut�bbi k�t nap alatt pedig felt�madt bujdos� anyai �szt�ne. A nap minden perc�ben k�r�l�ttem legyeskedett, �s azt leste, mikor esek �ssze ott helyben. Amikor pedig leteremtettem, f�l�t – fark�t beh�zva elvonult, de tov�bbra is rajtam tartotta perzsel� tekintet�t.

K�s�sben voltam. Megint. A piros busz sziluettj�t m�r messzir�l l�ttam, a meg�ll�ban toporg� emberek t�mege pedig m�g ink�bb fut�sra �szt�k�lt. Nem l�ttam es�lyt arra, hogy el�rjem, de egy pr�b�t meg�rt.
Futni kezdtem. Nem voltam sose fut�bajnok, de most t�ls�gosan lass�nak �reztem magam. Mintha lebegn�k. V�gtagjaimba f�jdalom has�tott bel�, a torkom kisz�radt, a l�gz�s pedig nehezemre esett, �gy �reztem vasmarokkal fojtogat valami l�thatatlan er�.

Az orrom el�tt kavart fel a sz�l egy kupac sz�raz, sz�nes falevelet, szemem pedig megtelt annak apr� hordal�k�val, s�s k�nnyeimet el�csalogatva. S�r� pislant�sok k�zepette �sszeszor�tottam szemh�jamat, �s mire egy�ltal�n az �get� �rz�s al�bbhagyott a busznak nyoma veszett.

A percek tovasz�lltak, �gy, hogy k�zben nem vettem �szre. Ott �lltam egyed�l, mintha mi sem t�rt�nt volna. Ak�r hihettem volna, hogy meg sem �rkezett a j�rm�, de az embereket csak nem k�pzelhettem oda. Maga a gondolat is fell�db�r�zte mindenemet.

De �n l�ttam!

El�fordult m�r veletek, hogy t�lzottan �leth�re sikeredett egy-egy �lmotok, azt�n, amikor fel�bredtetek, r� kellett d�bbennetek, hogy mindez nem a val�s�g, hanem annak t�bolyult t�k�rk�pe? Hat�rozottan a kezembe cs�ptem, mintegy megb�kly�zva azt a te�ri�t, miszerint �lmodom. Nem �lmodtam.

De mivel magyar�zhatom, hogy a busz irre�lisan gyorsan elt�nt a szemem el�l? Mindez mellett volt ott m�g valami, ami nem hagyott nyugtot. A Chanel kar�r�m mutat�ja vad t�ncot j�rt, a perceket jelz� ny�l pedig csak p�rg�tt meg�ll�thatatlanul. Megdelejezve k�vettem t�bolyults�g�t.
K�rm�m hegy�vel megp�ck�ltem, n�mi javul�st v�rva. A ketyere mutat�ja tov�bbra is csak forgott. Azt�n egyszer csak hirtelen megtorpant.

�rtelmetlen�l meredtem az �veglap m�g� rejtett sz�mokra. Megr�ztam fejemet. Ideje volt felismernem, m�r-m�r kritikus a helyzet, kezdem elveszteni az eszem.

Azt hittem, a metr�z�s kell� nyugalommal fog elt�lteni, de az els� meg�ll� el�tt kik�sz�ltem. Fejemben sz�get �t�tt az �tlagemberek �s az �zletemberek k�z�tti k�l�nbs�g. A t�sk�s, munkam�ni�s alakok megbabon�zva olvast�k a napilap mai kiadv�ny�t. Olykor a kihajtogatott �js�g k�t �l�helyet is elfoglalt, ezeket az embereket pedig valamilyen okn�l fogva elker�lt�k t�bbi t�rsai.

Senkinek nem jutott volna esz�be cirkuszt csapni a hely�rt, ink�bb �csorogtak. Az �tlagember pedig apr� gyermeke fegyelmez�s�vel bajl�dott (a jobbik esetben). Volt, aki meg se pr�b�lta csit�tani gyermeke zokog�, hiszt�rikus hangj�t, csak m�lyen b�mult egy pontot, k�zben pedig megsz�nt sz�m�ra a vil�g. Tal�n �ppen a bev�s�rl� list�j�n gondolkozott, vagy rejtett f�lelmeit hagyta eluralkodni mag�n, mik�zben a felsz�nen teljes nyugalmat sz�nlelt.

M�gis volt valami k�z�s a k�t csoport k�z�tt. Mindny�jan rabszolg�i voltak valaminek, zombi m�dj�ra j�rt�k a vil�got, s k�zben elfelejtettek �lni.

�n soha nem k�v�nok ilyen lenni. Szabads�got ig�nylek, �s egyed�ll�tet, messze elker�lve a monoton elveket, m�sok eszm�nyeit f�ny�vekre tudva magamt�l.
Egyszer ugye fel fognak �bredni ezek az emberek?

Mindig csendben osztogattam tan�csaim, elhitettem magammal, hogy mindez m�s jav�ra szolg�lhat, de azt�n r�j�ttem, �k nem hallhatj�k a gondolataim, ezzel pedig csak �nmagam hergelem. Valami�rt sosem tudtam a pozit�v dolgokra gondolni, mindenben megtal�ltam a negat�v elveket, megpr�b�ltam bevarrni azt az apr� fekete lyukat, de sosem tanultam meg helyesen elv�gezni minden mozdulatot, sem energi�m, sem seg�ts�gem nem volt.
H�t ki vagyok �n, hogy az emberis�g �ltal keletkezett kr�tert szak�rtelemmel elt�ntessem?

H�szpercnyi metr�z�s ut�n v�gre el�rtem c�lpontomhoz. A St. Lionels gimi egy t�gla�p�tm�ny volt, amit m�r j� ideje nem �p�thettek �jra. Kopott falai �s ablakai egy b�rt�n�hez hasonl�tottak. Az uniformis nem volt k�telez�, ez�rt nem mondhattam, hogy az egyenruh�s di�kok passzolnak az �p�lethez. Az egyed�li dolog, ami el�zte az �p�let ridegs�g�t, a di�kok jelenl�te volt. Az emberek r�tegz�d�se azonnal szemet sz�rt. Legink�bb a rocker hajlam�ak meresztett�k r�m szemeiket. Valahogy sz�m�tottam r�, t�ny �s val�, talpig feket�ben voltam.

Szememet fekete szemceruz�val h�ztam ki, hajamat pedig kibontva engedtem v�llamra, de azt hiszem a magas sark�val m�r kiestem a „rocker vagyok” c�msz� al�l. Tudtam, hogy igaz�n s�padtnak t�n�k feket�ben, de szerettem a feket�t.

Az ismeretlen di�kok k�z�tt s�t�lni olyan volt, mint egy csapat hi�na el�tt nyers marhah�st lebegtetni.
�n is friss voltam, mint az a h�s, amit a hi�n�k p�r m�sodperc alatt elt�ntettek a f�ld felsz�n�r�l. Azon gondolkoztam vajon felt�nne-e valakinek, ha Nerina Morgan elt�nne? A v�lasz egyszer�: nem.
Stacey minden bizonnyal ejtene p�r m� k�nnyet, azt�n b�nat�ban szol�rium b�rlet�vel kihaszn�ln� a luxusszolg�ltat�sokat. Matt pedig annyit mondana;
- Szeg�ny! – azzal visszafordulna az iratok f�l�.

Nem voltam idegesked� t�pus, megtanultam kezelni a probl�m�imat, a St. Lionels gimi pedig egy �jabb pont volt azon a list�n, amit kezelnem kellett. C�l az elvegy�l�s. Azt viszont tudni kell, elvegy�lni csak akkor lehet, ha el�gg� semleges, jelent�ktelen szem�ly vagy. Ezzel nem lesz gondom, vil�g �letemben egyed�l boldogultam.
Akkor most m�gis mi�rt van gyomorg�rcs�m?

Tolongva ugyan, de siker�lt bejutnom a port�ra. Sz�ks�gem volt n�mi �tbaigaz�t�sra �s legf�k�ppen az �rarendemre.
- Eln�z�st - sz�ltam a telefonon l�g� n�nek, de az mintha meg se hallotta volna. Miut�n pedig v�gig hallgattam, hogy milyen aranyos Daniel. �jb�l sz�ltam.

- A nevem Nerina Morgan �s…
- V�rj egy percet, valami csitri van itt, agyamra megy a mai fiatals�g.

Csitri? Nem �rtettem mivel �rdemeltem ki ezt a hangnemet. H�t mi�rt fizetik ezt a n�szem�lyt? M�regt�l v�r�sl� fejjel k�sz�ltem volna visszav�gni valami cs�p�set, de cselekedet�vel f�lbeszak�tott, �n pedig visszanyeltem felt�rekv� gondolataim kifejt�s�t.

Szememmel k�vettem a n� mozdulatsor�t, mik�zben egy halom akta landolt az asztalon, k�l�nb�z� di�kok neveivel.
Ut�ltam k�sni. M�rpedig ha ezen a n�szem�lyen m�lott volna k�nny�szerrel lek�stem volna az els� �r�mat, �s ha nem dobta volna el�m a mapp�kat, hogy megkeressem a saj�tomat, val�sz�n�leg �ppen most cib�ln�m a telefon zsin�rj�t, mik�zben a port�s sip�tozva sz�rta volna r�m �tkait, azt�n ront�st tett volna r�m, hogy soha t�bb� ne vehessek akci�s Prada cip�t.

M�regetni kezdtem az �rarendem. �r�mittasan �llap�tottam meg, hogy t�rt�nelem �r�m lesz az els�. Szerettem a t�rit, azon kevesek egyike volt, ami lek�t�tt, de az �rarenden csak az oszt�ly sz�ma volt le�rva, nem tudtam, hogyan fogok oda tal�lni, egy t�rk�pet igaz�n sz�vesen elfogadtam volna.

- Meg tudn�d mondani, hogy merre tal�lom a sz�zhatos termet? – k�rdeztem.
Hogy is hihettem, hogy kapok v�laszt…

Az eml�tett lev�gta a vezet�kes telefont �s �sszevont, �sszekusz�lt szem�ld�kkel meredt r�m. Ekkor l�ttam meg t�ls�gosan fiatalos von�sait, �s maximum alig h�rom �vvel t�bbet saccoltam az � jav�ra. Sz�ke volt �s v�kony, k�rmeivel – tudj�tok olyan hossz� manik�r�z�tt karmokkal, amit a szomsz�dunk macsk�ja is megirigyelt volna – dobolt az asztal lapj�n. Azt k�v�ntam b�rcsak lenne benne valami hiba, ami �ltal�ban a m� l�nyokb�l hi�nyzik, mondjuk egy gig�szi m�ret� anyajegy a sz�ja mellett, amit, ha megl�tok, egy h�traarc ut�n elmenek�l�k. Nem volt m�s, ami ijeszt�bb lett volna flegmas�g�n k�v�l.

- Mondd, �des, �gy n�zek ki, mint egy nyomorult GPS?!
- Szerencs�s lenn�l, ha az voln�l, mert n�lk�le tutira a mosd�ba se tal�lsz ki, �des – v�laszoltam, persze csak magamba.
Ugyanazzal a g�nyos, megvet� pillant�ssal jutalmaztam �s megl�ptem azt a bazi nagy h�traarcot (v�gre).

Csup�n csak egy ajt� v�lasztott el a sz�zhatos terem embereit�l. A m�rv�nyl�pcs�k m�g�ttem pedig egyenesen h�vogat�ak voltak. Egyszer�bb lett volna menek�lni, m�gsem tettem. Harmadszori pr�bakopog�s ut�n megremegett a kezem, ez�ltal rem�nyveszett, f�l�nk koppint�sok sz�lettek. Nem volt mit tenni, �tl�ptem a var�zsk�sz�b�t, ahol azt�n �gy �reztem magam, mint fegyvertelen katona a csatamez�n. Eml�keztek, hogy azt mondtam, nem vagyok idegesked� t�pus? Ok�, bevallom, tal�n egy kicsit t�loztam, most is ideges voltam.

Testemben t�m�ny adrenalin �radt sz�t, f�lemben sz�vemnek vad iram� v�gt�ja h�tt�rmuzsikak�nt hatott. A tenyerem izzad, �n pedig �gy gy�r�gettem, mintha a legegyszer�bb selyem lenne a vil�gon.

- J� napot! – k�sz�ntem illedelmesen.
- Ms. Morgan… �r�l�nk, hogy megtisztel a jelenl�t�vel minket. A t�rt�nelem �ra m�r t�z perce elkezd�d�tt, rem�lem a j�v�ben nem fog k�sni az �r�imr�l. Addig is �lj�n le Ms. Burrage mell�.
- Nem fordul el� t�bbet, tan�r �r – v�laszoltam, de tov�bbra is megh�kkenten figyeltem az ips�re. Alacsony volt �s kopasz, nem tudtam elk�pzelni, hogy t�rsulhatott ilyen pukkancs testhez ekkora ellentmond�st nem t�r� hang.

A h�ts� sorb�l egy g�nd�r haj� l�ny integetett fel�m. El sem hiszitek mennyire meg�r�ltem, hogy nem ker�ltem a vizslat� szemek k�z�ppontj�ba.

- Szia, �j l�ny – mosolygott az �jdons�lt padt�rsam.
- Szia – k�sz�ntem vissza.

Felakasztottam a t�sk�mat, �s lev�g�dtam a sz�kre. Vajon mi�rt nem lep�dtem meg azon, ami akkor t�rt�nt? Fogalmam sincs. De aznap nem t�nd�k�lt szerencs�m f�nye.

A sz�k l�ba elv�lt az �l�r�sz�t�l, �s r�videsen a f�ld�n k�t�ttem ki. Az arcom sz�ne olyan lehetett, mint az a r�k, amit m�g J�niusban ett�nk Staceyvel abban a francia �tteremben – ami Stacey szerint men� – a nev�nek pedig semmi �rtelme, de a l�nyeg, ha megpr�b�lod kimondani, belet�rik a nyelved.

K�vetkez� fejezet>>